2010. július 11., vasárnap

wishlist *-*

Kívánság-lista, biztosan mindenkinek van egy listája, ami a számra legfontosabb dolgokat tartalmazza, amit el szeretne érni az életben, vagy meg szeretne kapni - egyszer, persze, ha lehet, minél előbb.
A kívánságaink idővel természetesen megváltoznak, átalakul az értékrendünk, más dolgok lesznek fontosak, és lesznek olyanok, amire már nem lesz szükségünk.

Például, én már több éve szeretnék egy Yorkshire terrier kutyust, már ha csak rágondolok, elkap a boldogságérzése, elképzelem, milyen aranyos is lenne: hogyan futkosna a lábam alatt, szeretgetném, naponta sétáltatnám, kitalálnám, hogy mi lenne a neve, mit vennék neki, stb.. De aztán rájöttem, hogy mivel kollégista vagyok, nem tudnék annyit foglalkozni most vele, amennyit szeretnék és amennyit megérdemelne, azért meg hogy csak legyen és anya foglalkozzon vele, hát …. nem nagyon érné meg. Oké, becsempészhetném a kollégiumba is, mert végül is nagyon picike, de ott meg tök egyedül kellene hagyni, szinte egész nap, amíg én ülnék az előadóban. Úgyhogy inkább még várok rá, úgy 5-10 évet …. húú, ez elég elkeserítő.
Mondjuk valamilyen szinten jobb is, hogy nem kapunk meg egyszerre mindent, amit szeretnénk, még jobban el lennénk kényeztetve, és nem harcolnánk a vágyainkért. Bár ezt nem gondolom olyankor így, amikor valamit, esetleg valakit szeretnék. Olyankor tök igazságtalannak érzem, amiért nem kapom meg, főleg olyankor, amikor meg is érdemelném. …

És mi van azokkal a dolgokkal, amiket később kapunk meg, tehát amit egyszer nagyon meg akartunk kapni, égtünk a vágytól, majd teljesen elérhetetlennek tűnt, szinte le is mondtunk már róla, az évek és az új kívánságok miatt pedig teljesen elfelejtettük, majd egyszer csak, mikor a legkevésbé számítottunk rá: megkapjuk. Ugye, ez attól is változó, hogy mi is ez a dolog.
Én két verziót tudok elképzelni, 1. örülsz, mert hát megkaptad, ezt akartad tiéd, még ha később is.
2. sokkot kapsz, hogy oké, enyém lehetne, de már nem kell, mit csináljak vele?

Amikor elkezdtem ezt a témát elmeséltem egyik barátnőmnek, hogy mi is lesz.
Reakció: „Ez tök jó! Én kívánságom: egy normális pasi, normális kapcsolat és egy szimpla normális élet…”
Nekem is vannak hasonló kívánságaim, de szerintem ezek azok, amiket mindenki szeretne, egy megbízható és kitartó társ, család, jól fizető állás, lakás, ház, autó, nyaralás, és sorolhatnám még egy darabig. Szóval a „tök alap dolgok”. DE mi van akkor, ha ezek a tök alap dolgok valami miatt elkerülnek minket???

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése