2010. július 18., vasárnap

so sorry

Hát, ezt a blogot nem éppen azért kezdtem el, hogy a napi eseményeket írjam le, mert hát bevallom őszintén, ennyire nem mozgalmasak a napjaim, meg hát, ugyebár nem kell mindenkinek mindent tudnia… :D De mivel tök régen nem írtam, ezért egy kis magyarázatot adok, hogy mi is ennek az oka.
Az egész egy rutin fogorvosi ellenőrzéssel kezdődött, doki néni el is küldött panoráma fogröntgenre, hogy gondosan ellenőrizhesse a fogaim állapotát. De sajnos talált egy cisztát, ezért gyökér kezelni kezdte a fogam, persze nem azt, amelyik esetleg még egy kicsit érzékeny lenne vagy vmi… na, de ez most lényegtelen, szal a jobb alsó 6osomnak nekiesett, ez volt szerdán (7), péntek estére (9) begyulladt, jejeje... Gyógyszereztem magam, de csak 4 óránként lehetett, vény alapján XD
Nagy nehezen el tudtam aludni, szombatra bedagadt a jobb arcom, éljen; de jó, hogy este májusfa-kitáncolás lesz....... De majd lesz valahogy.
Elmentünk anyával Zalaegerszegre bevásárolni, aztán elmentünk mamához; utána, Novára Arató Napokra, mert oda meg hivatalosak voltunk, közbe jött az SMS, hogy majd jönnek értem 7re. Hazaértem megfürödtem, itt is voltak értem a fiúk és mentünk májusfázni. Szerencsére a fogam nem fájt, az arcom pedig nem volt annyira vészesen megdagadva, tehát minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzem magam egész este. Nagyon jó is volt, táncoltunk, énekeltünk, ettünk, szabadtéri sütés-főzés-mókázás volt az aznapi menü. Egyszerűen tökéletes volt. *-*
Hétfőn dolgoztam, nem értem rá írni.
Keddre volt időpontom a fogorvoshoz, háromnegyed 9-re. Elmentem, elmeséltem neki, hogy mi történt ebben a szinte egy hétben. Mire ennyit mondott, „Na, akkor mikor húzzuk ki?” ŐŐŐŐŐŐŐ „Hát most!” Végül is, csak azért nem fogok bebuszozgatni még egyszer, hogy kihúzza nekem. Mondta, hogy vegyek kaját, aztán megehetem ott, és kihúzza.
Nem fájt meg semmi, hazajöttem, aludtam; és éreztem, hogy fáj az injekció helye. Gyógyszer. Oké.
A szerdám és a csütörtököm nagyon rossz volt, otthon fetrengtem, meg szenvedtem, a 40 fokos meleg miatt, begyulladt a fogam helye, aztán ráment a fülemre meg a halántékomra is. Éljen. Bementünk délután, hogy hát csináljon már vele valamit, de nem volt aznap rendelés, személyes okok miatt... Hurrá! Tehát, a legjobb társam az AlgoFlex400mg volt egy hétig. De nem adtam ám fel, úgyhogy pénteken (16) reggel elmentem, és belenyomott 2db gyógyszert a gyökér helyére, elmúlt a fájdalom, és tök jól éreztem magam.
Hétfőn délután mehetek ellenőrzésre megint.
Tehát, tanulság: nyáron ne húzassatok fogat, mert nagggyon fájdalmas lesz.

Amúgy egy csomó érdekes megfigyelésem van.
Mivel senkit sem lehet rávenni semmire, se bulizni menni, se strandolni, mert nem ér rá, nincs kedve, stbstb. Mondjuk ahhoz hozzászoktam, hogy egyedül megyek buliba, végül is tök sok embert ismerek már, úgyhogy sosem vagyok egyedül. DE, mivel senki se ér rá ugye, ezért pénteken elmentem, idén nyáron először és egyedül a strandra, utálok egyedül strandolni, mert semmi értelme, meg iszonyatosan unalmas. :S
Szerintem értitek, mire gondolok, viszont le is sokkolódtam, volt időm nézegetni, meg hallgatni az embereket, beszélgetéseket. Megdöbbentő volt, nem részletezném, max annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy tényleg kezdenek elhízni az emberek. Pl. az ötödikes kislány kb dupla annyi lehet kg-ban, mint én...
Mondjuk a strand abból a szempontból jó volt, hogy velem volt az életmentő JOY augusztusi száma!!! Amit ki is olvastam.
Hétvégén meg már a Cosmo is engem boldogított, kell ennél több?!
Szombaton strand-party volt, meg vihar, eső, lehűlés. Végre nem hal meg az ember a lakásban. De jön még a nyár, remélem, ennyivel nem lehet vége. :)

2010. július 11., vasárnap

wishlist *-*

Kívánság-lista, biztosan mindenkinek van egy listája, ami a számra legfontosabb dolgokat tartalmazza, amit el szeretne érni az életben, vagy meg szeretne kapni - egyszer, persze, ha lehet, minél előbb.
A kívánságaink idővel természetesen megváltoznak, átalakul az értékrendünk, más dolgok lesznek fontosak, és lesznek olyanok, amire már nem lesz szükségünk.

Például, én már több éve szeretnék egy Yorkshire terrier kutyust, már ha csak rágondolok, elkap a boldogságérzése, elképzelem, milyen aranyos is lenne: hogyan futkosna a lábam alatt, szeretgetném, naponta sétáltatnám, kitalálnám, hogy mi lenne a neve, mit vennék neki, stb.. De aztán rájöttem, hogy mivel kollégista vagyok, nem tudnék annyit foglalkozni most vele, amennyit szeretnék és amennyit megérdemelne, azért meg hogy csak legyen és anya foglalkozzon vele, hát …. nem nagyon érné meg. Oké, becsempészhetném a kollégiumba is, mert végül is nagyon picike, de ott meg tök egyedül kellene hagyni, szinte egész nap, amíg én ülnék az előadóban. Úgyhogy inkább még várok rá, úgy 5-10 évet …. húú, ez elég elkeserítő.
Mondjuk valamilyen szinten jobb is, hogy nem kapunk meg egyszerre mindent, amit szeretnénk, még jobban el lennénk kényeztetve, és nem harcolnánk a vágyainkért. Bár ezt nem gondolom olyankor így, amikor valamit, esetleg valakit szeretnék. Olyankor tök igazságtalannak érzem, amiért nem kapom meg, főleg olyankor, amikor meg is érdemelném. …

És mi van azokkal a dolgokkal, amiket később kapunk meg, tehát amit egyszer nagyon meg akartunk kapni, égtünk a vágytól, majd teljesen elérhetetlennek tűnt, szinte le is mondtunk már róla, az évek és az új kívánságok miatt pedig teljesen elfelejtettük, majd egyszer csak, mikor a legkevésbé számítottunk rá: megkapjuk. Ugye, ez attól is változó, hogy mi is ez a dolog.
Én két verziót tudok elképzelni, 1. örülsz, mert hát megkaptad, ezt akartad tiéd, még ha később is.
2. sokkot kapsz, hogy oké, enyém lehetne, de már nem kell, mit csináljak vele?

Amikor elkezdtem ezt a témát elmeséltem egyik barátnőmnek, hogy mi is lesz.
Reakció: „Ez tök jó! Én kívánságom: egy normális pasi, normális kapcsolat és egy szimpla normális élet…”
Nekem is vannak hasonló kívánságaim, de szerintem ezek azok, amiket mindenki szeretne, egy megbízható és kitartó társ, család, jól fizető állás, lakás, ház, autó, nyaralás, és sorolhatnám még egy darabig. Szóval a „tök alap dolgok”. DE mi van akkor, ha ezek a tök alap dolgok valami miatt elkerülnek minket???

2010. július 8., csütörtök

Twilight saga és a vámpírok

Mindenki teljesen rá van cuppanva a vámpíros történetekre, főleg a TWILIGHT berobbanásával kezdődött. Most játsszák a moziban a 3. részét a Napfogyatkozást (Eclipse), engem is érdekel, mert minden részét láttam már, meg olvastam is…. csak egyet mondjon meg nekem valaki: Miért feliratosan mutatják be??? GRR -.-”
Az Újholdat (New moon) is kb 2 hónapja néztem csak meg, mert akkor jelent meg DVD-n magyarul beszélősbe, és szerintem erre is várhatok, minimum fél évet mire megjelenik… Eléggé felháborító, szerintem. De mivel imádom a filmeket, ezért megvárom, amíg megjelenik, de nagyon jó lenne, ha sietnének a szinkronizálásával. Amúgy, van egy olyan érzésem, hogy ez egy nagyon jó rész lesz, a 2. kicsit harmatosra sikeredett, és az a véleményem, hogy aki nem olvasta, az nem is nagyon érti, hogy mi, mikor és miért történik benne, de hát én azt is meg tudom érteni, hogy másfél-két órába nem lehet belepasszírozni egy majdnem 600 oldalas könyvet. Bár itt megjegyezném, hogy az Eclipse 640 oldal, a Breaking dawn meg 760, szóval egyre nehezebb dolguk lesz. DE! Már hallottam, hogy a 4.-et a Hajnalhasadást (Breaking dawn) meg úgy tervezik, hogy 2 filmet készítenek belőle, de az meg olyan furcsán jönne ki, nem? És mi lenne a címe? Hajnalhasadás 1-2? Vagy Hajnal és Hasadás? Vaaagy két kettő-kettő és félórás film, ami közben 10 perces szünetet tartanak. De azt úgy ki nézné meg??? Meg se érné a moziba megnézni, ki akarja ennyire kockásra ülni a seggét, meg még a légkonditól szétfagyni? Bár úgy eléggé át lehetne érezni a vámpír létet, mert jól lehűlne a test, de akkor is, ja és akkor majd egy DVD tokba teszik bele a kettőt??
ŐŐ, azt viszont hozzátenném, hogy imádok moziba menni, mert hát tök bulis, meg milyen jó nagyban lehet nézni, meg azért a hangtechnika is sokkal jobb, mint pl egy TV-n, szóval itt nem a mozi ellen beszélnék, csak szerintem senki sem tervezné az egész délutánját, minimum 5 órát, moziban ülve, kiöltözve, esetleg feszengve eltölteni.

Másik észrevételem, hogy most már kicsit túl sok lesz a vámpíros jóból… Mivel nagy sikert aratott az Alkonyat, ezért most ezerrel nyomatják a vámpíros filmeket, pl Titkok könyvtára 3 – A Júdás-kehely átka, a csaj, aki segíti a könyvtárost és őrzi a titkot, több ezer éve, igen, igen - egy vámpír. Akkor ott van a másik regény adaptáció Darren Shan tollából, a Rémségek cirkusza, ami úgy szintén több részből álló könyvsorozat, tehát valószínűleg a filmet is továbbviszik. Egyik barátnőm kedvenc könyve és neki a film: csalódás volt, én viszont nem olvastam ezeket a könyveket, nekem bejött.
Akkor még ott van a True Blood – Inni és élni hagyni könyv és sorozat formájában. Hát hirtelen ennyi jutott most eszembe, de akárhogyan is számolom, ez 4 különböző, de több részből álló vámpírtörténet.
Ami egy kicsit sok? Vagy csak nekem?
Igaz, ez most nagy divat lett, öltözködés, sminkelés és minden más téren is. Bár nyár van, szal a barna bőr még mindig nyerő, de vannak, akik szeretik fehérre festeni a bőrüket. SŐT!
Ismerek egy csajt például, akinek vámpírfog nyomos tetkója van a nyakán...természetesen pirossal, mintha vér lenne, de hát úgy is fogalmazhatok, hogy nekem nem tetszik.

2010. július 7., szerda

the first entry

Ma a buszon megvilágosodtam, hallgattam a jóó kis David Guettát… és az jutott az eszembe, hogy blogolni fogok, megint. Egyszer már jutottam ilyen elhatározásra, de elég hamar lelankadt az érdeklődésem, meg hát semmi olyan nem történ velem akkor, amit meg tudtam volna osztani másokkal, de fogalmazhatnék úgy is, hogy a teljes unalom és strandolás töltötte ki a mindennapjaimat.

Ja, még az is közrejátszott a blog írásomhoz, hogy ma elszörnyülködtem egy öltözéken... Komolyan eszembe jutott, hogy hetente legalább egyszer bemegyek a városba csak azért, hogy lefényképezzek valakit, és kielemezzem az öltözékét, persze az ő hozzájárulásával, esetleg még el is mesélheti, hogy milyen ruha van rajta és hol vette. Így TÁDÁMM máris van, egy szinte állandó elfoglaltságom, ami lendít a blogírásra való hajlamomon. Aztán tovább gondolkoztam, hogy miket szeretek még csinálni, pl. szeretek filmeket nézni, szóval akár ki is elemezhetném az én szemszögemből az adott filmet, és ezzel is több bejegyzésem lenne a ”hát, ma sem történt velem semmi izgalmas”-on kívül.
Meg szeretek zenét hallgatni, úgyhogy a youtube-os heti kedvenc zenémet is belinkelhetném, az sem egy rossz ötlet, vagy/és napi kedvenc idézet is lehetne… bárhonnan, amin el lehetne elmélkedni, stb.

Amúgy néha tiszta Carrey Bradshawnak érzem magam, olyan szép, vicces és frappánsakat tudok irni, de néha meg totál Betty, a csúnya lány feelingem van, amitől meg kikészülök és rossz kedvem lesz. Olyankor tisztára elkap a depi, a semmin is ki tudok borulni; ronda, kövér és senkinek sem kellek érzések kerítenek a hatalmukba. Ó, és nem mellesleg ma kezdődött el a Balaton Sound, ami be volt tervezve, hogy húú mennyire jó lesz, erre én hol voltam, na hol? Hát fogorvosnál. Fantasztikus. Sőt. Jövő héten is mehetek. Jee. Fantasztikus nyarat terveztem, eddig még nem éreztem egy leheletnyit se annak… De valamit majd kitalálok, sosem unatkozom. Pedig még strandon se voltam, nem mintha olyan messze kellene mennem… konkrétan egy úttesten kell átmennem, és ott a bejárat, de még nem vitt rá a lélek, meg hát, egyedül tök unalmas.
Viszont, a mai napban volt még egy jó dolog, vettem magamnak egy virágos kitűzőt. Már egy hete kitaláltam magamnak, hogy kell egy olyan nekem, mert milyen jól nézne ki az egyszínű trikómon egy szép nagy rózsaszín virág. :$ :D